A lélek útja a haláltól az életig!!


Ahhoz, hogy normális életet tudjunk élni, le kell küzdenünk a halálfélelmünket. Ez még azoknál az embereknél is nagyban fennáll, akik nagyon vallásosak. Mindenki tart attól a végső megsemmisüléstől, ami következményeként elveszítjük minden kapcsolatunkat a szeretteinkkel, családtagjainkkal, barátainkkal. Hiszen ennek bekövetkeztével látszólag minden célunk semmibe veszni látszik. Ha valóban ez történne, az életünk tényleg értelmetlen volna.

Bár az emberek emlékezetébe be van építve egy blokkoló rendszer, ami meggátolja azt, hogy a jelen életünk történésein túllássunk, azonban számos bizonyíték látott már napvilágot arra vonatkozóan, hogy a fizikai önvalónkon túlmutató részünk, azaz a lelkünk azért tovább létezik. Ehhez kapcsolódóan számos könyv, újságcikk és film készült bizonyos halálon túli élményekről, többnyire a klinikai halál állapotából visszatért egyének beszámolói alapján.

Dr. Michael Newton klinikai pszichológus és hipnoterapeuta, aki kezdetben maga is rendkívül szkeptikus volt, azonban a betegeivel való munkája úgy hozta, hogy mégis épp ő lett az, aki fantasztikus mennyiségű információt szerzett a lélek halál után tovább működésének mikéntjéről. Páciensei sikerei arra sarkallták, hogy az utolsó leszületésük előttre vigye vissza őket az időben, aztán arra a fantasztikus felfedezésre jutott, hogy az egyes földi életek közötti időszakokból is kaphat információkat. Ezt követően kifejezetten erre a témára fektette a hangsúlyt, így rengeteg hasznos felfedezést tett a szellemvilágról a rengeteg esettanulmánya révén. Több mint tíz éves kutatómunkájának rendszerezett végeredményét a Lelkünk útja című négy kötetnyi könyvében hozta nyilvánosságra. Ebben a halál bekövetkeztétől a lélek következő inkarnálódásáig követi végig a folyamatot.

,,Olyan hihetetlen... Halottnak kéne lennem, és én mégis élek! Furcsa, mert a testem teljesen halott, miközben én felülről körüllebegem azt. Élek! - Ezeket a szavakat egy férfi mondja el mély hipnózisban, ahogy újra átéli a halálát."

A lelkek többsége könnyedén hagyja el a testét; a klinikai halálból visszatértekhez hasonlóan itt is sokan számolnak be arról, amint egy ideig körül­lebegik a saját levetett testüket, s mintegy felülről szemlélik azt. Szintén hasonló élmény, hogy megpróbálnak beszélni az élő emberekhez, de hiába, azok nem hallják őket. Sokan arról is beszámoltak, hogy ilyenkor már olyan szinten kitágul a tudatuk, hogy azt is érzékelik, amit a körülöttük lévő emberek magukban gondolnak vagy éreznek.

,,A halál olyan, mint az ébredés. Mint amikor valami kusza tudatosság állapotából ébredünk. Az ekkor érzett megkönnyebbülés pedig olyan, mint amit nagy sírás után érzünk, csak ez esetben történetesen nem sírtunk."
,,- Kellemetlen ez az érzés? - Egyáltalán nem! Csodálatos szabadnak lenni! Olyan, mintha a levegőben lógnék, ami nem is levegő... nincsenek határok...nincs gravitáció... súlytalan vagyok."

Érdekes jelenség, hogy amikor a haldokló embert valami nagy fájdalom éri - például tűzvész esetén, - akkor a lélek már a fizikai test halálának beállta előtt képes kilépni a testéből. De sokan még azért maradnak egy kicsit, hogy gondolat-energiájukkal megpróbáljanak valamiféle vigaszt nyújtani a hátrahagyott szeretteiknek, ám ezt követően már mielőbb szeretnék elhagyni a föld asztrális síkját.

,,A lelkek gyakran mit sem törődnek azzal, hogy a halál után mi lesz a testükkel. Ez nem a hátrahagyott emberek iránti érzéketlenségükből ered, hanem a halál befejezettségének felismeréséből. Sietni akarnak, hogy mielőbb megláthassák a szellemvilág szépségét."
,,A halál nem töri meg a szeretteink lelkével fenntartott, folytonos kapcsolatunkat csak azért, mert azok elvesztették halandó testük fizikai személyiségét. Rengeteg tennivalójuk ellenére az eltávozott lelkek el tudnak érni bennünket, ha hívjuk őket."
,,Képesek vagyunk rá, hogy megérezzük elvesztett szeretteink lelkének vigasztaló jelenlétét... Ezért fontos, hogy legalább időszakonként ellazuljunk, és megtisztítsuk az elménket, hogy a spirituális kommunikáció áttörhesse a sokk és a gyász által emelt falat. Ezekben a pillanatokban megnő a paranormális élmények iránti fogékonyságunk, így elérhet bennünket a szeretet, a megbocsátás, a remény és a bátorítás pozitív üzenete, és megbizonyosodhatunk afelől, hogy szeretett hozzátartozónk jó helyre került."

Hiszen ekkor már olyan erőt érzékelnek, ami elfelé húzza őket a halál helyszínétől, majd ezt követheti az a bizonyos alagút-élmény, amikor egy ismeretlen erő keresztülhúzza őket egy csőhöz vagy alagúthoz hasonló szférán. Kezdetben némelyek éreznek némi bizonytalanságot, ám sohasem félelmet; továbbhaladva pedig egyre nagyobb mennyei nyugalmat és szeretetet érzékelnek maguk körül. Körülveszi őket valami erős fény, vagy nagy fehérség, s ez többnyire eufórikus érzést vált ki belőlük. Hiszen ekkorra már mind tisztában vannak azzal, hogy valójában nem haltak meg, csak a földi testük terheitől szabadultak meg. Sokan számoltak be bizonyos földöntúli hangzású muzsikáról is, ami szintén csalogatóan hat rájuk.

,,Elmúlt halálaikat felidézve klienseim arról számolnak be, hogy ilyenkor úgy eltölti őket a földi testtől való szabadság újra felfedezett élménye, hogy alig várják már, hogy nekivághassanak a spirituális utazásnak, amely a béke és meghittség birodalmába vezet."

A szellemvilág kapuján átlépve leggyakrabban a szellemi vezetők, vagy a már korábban eltávozott szeretteik várják a lelkeket. Mindez történhet más-más környezetben, mivel a képzeletük mindenkinek olyan körülményeket teremt a lelke köré, ami a földi élete során megtapasztalt. Ezért van az, hogy míg egyesek virágos réten találják magukat, addig mások egy szép palotát látnak maguk előtt. A fogadó lelkeket minden esetben felismerik, függetlenül attól, hogy emberi alakban jelennek-e meg előttük, vagy csupán egy energiahalmazként.

,,A szellemvilág furcsa jelensége, hogy az életünkben fontos szerepet betöltő emberek mindig köszönteni tudnak bennünket, még akkor is, ha már egy új testben egy új életet élnek."

Köszönhető ez annak, hogy egy lélek akár több (2-3) testben is meg tud jelenni a földön. Általában elmondható, hogy a lélek érkezésére összegyűlt fogadóbizottság annál nagyobb, minél fiatalabb és tapasztalatlanabb a lélek. Egészen fejlett lelkek esetén előfordulhat, hogy nem is jelenik meg senki a fogadására, hisz ő már olyan rutinos, hogy nincs szükség a megnyugtatására és az eligazítására. Ezek az entitások metakommunikációval képesek gondolatokat és érzelmeket átadni egymásnak. Nyilvánvalóan a különböző fejlettségi szinten álló lelkek nem egyformán reagálnak ebben a helyzetben. Akik már sokadik inkarnációjukat élték, azok nagyon hamar akklimatizálódnak az új környezetben, hiszen jól ismerik már azt. Ám minél tapasztalatlanabb valaki, annál bizonytalanabbá válhat ez a folyamat. Ritkán az is előfordulhat, hogy ha nagyon zavarodott egy lélek, a halálát követően még itt marad egy ideig. Ez olyan megoldatlan problémák következménye lehet, amelyek igen erős hatással voltak az illető tudatára. Ezek általában valamilyen erőszakos cselekmény áldozatai, akiket sokkolóan értek a történtek.
Azok a lelkek, akik e kegyetlenségeket elkövették a földön szintén ugyanabban a szférába kerülnek, s ugyanolyan szeretettel és türelemmel fogadják őket. Esetükben viszont általában az az eljárás, hogy egy időre elkülönítik a szellemvilágtól, s magukra hagyják őket a saját gondolataikkal. Ez egyfajta regenerálódás, amely folytán átértékelik az önmagukról való tudásukat.
A lelkek következő állomása a szellemvilágban az úgynevezett gyógyulás helye, ahol regenerálódhatnak kicsit, mielőtt továbblépnének. Ezt követően pedig a szellemi vezetőjükkel együtt végigelemzik az éppen befejezett életüket. Ez egyfajta spirituális helyzetfelmérés, amikor is alapvető tanácsokat kapnak - főként a fiatal lelkek.

 

Oldal: A lélek útja a haláltól az életig
Született Médium - © 2008 - 2024 - szuletettmedium.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat